A 92-es évfolyamot Bill Clonton Győzelmi Címlapjával Húsz éve Adtam Oda A Szomszéd Lánynak, Hogy

A sebtapasz történetét megírhatnád:)

még annyit, hogy pár hónapja elültettem egy növényt, foszforeszkáló pólóban - ha emlékeztek ugye - na és itt van nézzétek csak mennyire nem nőtt semmit sem!

valamint nem tudom mi is lesz belőle.

ka-steve:

sronti:

először is bebizonyosodott, hogy utálok tüntetni. Ha jól számolom négy tüntetésen voltam eddig, de egyen sem éreztem jól magam, pedig mindegyik másmilyen volt, szerintem az alapvető formákon már végigmentem (kicsi spontán, nagyobb párszázas, nagy vonulós, és most a nagy állós).  Egyszerűen nem érzem jól magam ilyenkor, utálok skandálni és tapsolni, nem szeretem az egészet. 

A két legkínosabb rész közül az egyik mindenképpen a Himnusz éneklése volt, egyszerűen nem bírom elviselni ezt a nyávogós hajlítgatós amerikai himnusz előadásmódot, nem megy, gáz, a magyar himnusz nem működik így. A másik a Nem tetszik előadása volt, ennek plébeknek kellett volna lennie, az is épp elég rossz lett volna, de így aztán tényleg csodálkozom, hogy végigbírtam.

Ami jó volt, hogy a második szónok amikor bemutatkozott, mint szociálpedagógus roma értelmiségi nő, kapott egy tényleg nagy tapsot, és maga a tömeg, hogy a szar idő ellenére is ennyien kijöttek. Meg persze ott volt az én hősöm, aki, mikor megkérdezték kinek tetszik a rendszer egyedüliként feltette a kezét és egy darabig fenntartotta, csodálatos Brian életébe való jelenet volt. Szóval megérte elmenni, de remélem egy darabig nem lesz most semmi olyan, amire muszáj kimenni. 

Direkt reblog, hogy legyen két ellenvélemény. Én speciel utálok tüntetni. Tüntetést szervezni az oké, akkor van mit csinálni, de az, hogy lerakjam magam valahova két órára nézni ki a fejemből, miközben tök ismeretlen dolgok fognak történni a színpadon, az nagyon nem az én asztalom. 

Ezzel a demóval meg hát eleve előítéleteim voltak. Kezdve a klipp iránti olthatatlan ellenszenvemmel, de persze ami relevánsabb, hogy hiába ismerem legalább látásból a legtöbb főszervezőt, halvány lila gőzöm nem volt, mi lesz itt, és mennyire fogom azt érezni, hogy nem értek egyet az elhangzottakkal. A tippem az lett volna, hogy tökre nem fog bejönni sem a téma fókusza (megmaradunk az emberijogi-jogegyenlőséges dolgoknál), sem a stílusa (demonstrálunk és azt hisszük, ettől valami változni fog), és még lesznek emellett kényelmetlen kisebb meglepetések. Persze attól még kimegyek, mert ők valszeg épp se lopni, se börtönbe zárni senkit nem fognak, és sok hozzám hasonló +1 testből áll össze az, hogy ez egy tömegdemó, de nem vártam túl sok jót. 

Ehhez képest egy-két ilyen jelentéktelen stílusbeli dolgon felül (mint az a nyomorult dal, vagy a Himnusz számomra nem bejövős előadása) teljesen okék voltak a dolgok. Mármint a legnagyobb “titkos meglepetés” az volt, hogya 4K-s Istvánffy kábé pártalapító hangulatú beszédet mondott (ennek konkrét kimondása nélkül), de hát az EMS minden interjúban elmondta előre, hogy céljuk, hogy ebből nőjenek ki új pártok.

A beszédek technikailag jól (nem tökéletesen, de nem rosszul) voltak előadva, és bár hosszúak voltak, több nézőpontból több különböző témát érintettek. Nem ragadtunk le a belvárosi-liberális kör számára érezhető támáknál, hanem újra és újra hangsúlyosan téma volt az alacsonyabb jövedelmű, a vidéki roma, és a hajléktalan lakosság, összekapcsolva gyakran a középosztálybeli résztvevők számára is érezhető problémákkal (pl közoktatás).

Emellett nem ragadtak le ott a szervezők, hogy “háromcsilliárdan vagyunk, akkor ettől megdől a rendszer”, hanem szinte minden beszéd arra futott ki, hogy ez egy jó lépés, jó alkalom arra, hogy kapcsolatba kerüljünk, de arra van szükség, hogy ki-ki amikor hazamegy, akkor megerősítse ezt a kapcsolatot és elkezdjen valami, bármi értelmeset aktívkodni, elkezdje ki-ki kitalálni, milyen pozitív jövőképet szeretne látni, és hogyan lehet oda eljutni. 

Szóval nekem ez tök pozitív tapasztalat volt. Az eddigi EMS demókon inkább kényelmetlenül, néha konkrétan kínosan éreztem magam, most viszont abszolút az az érzésem volt, hogy pár apróságtól (és attól a daltól) eltekintve egy amatőr, nonprofit, közösségileg szerveződő polgári demó ennél korrektebb nem igazán lehet. Ettől még persze unalmas lett volna, ha nem dumálom végig a baráti társasággal az egészet, de hát asszem ez egy ilyen műfaj. 

Egyedül elmenni egy tüntetésre az még kevésbé jó, vannak a nagy célok, de a társas magány az méginkább, jobban izgulok, hogy a szónok hiba nélkül mondja el azt a pár mondatot mint ő maga. Csupa ismeretlen ember aki egymással beszélget, jobb kicsit körbesétálni a helyszínt, de  ha mész hátrafelé, jönnek a pillantások, hogy te miért nem előre figyelsz:)

Érdemi szempontból viszont nem könnyű a profi színészeken kívül ennyi embert megszólítani, nemcsak értelmes mondatokkal, hanem kellően pörgős ritmussal tekintettel arra, hogy a fagyos idő elég hamar leszűkíti az ember koncentráló képességét. Minden elismerésem Dénes Balázsé, talán ő tudta mindkét elvárást hiba nélkül abszolválni.

A többieknek, meg a kevésbbé ismert stábnak is köszönet, mert manapság ilyen szabadidős politizálást már csak egzisztenciális fenyegetettség mellett lehet csinálni, bónuszként huszonéves kormányhivatlanokok még büszkék is arra, hogy utolsó senkiként ők is belerúghatnak a szervezőkbe.

Tüntetés beszámoló

eltiron:

Most letettem az arcom. Volt valamikor a film 50. perce tájékán, amikor úgy éreztem, h “WTF, minek ez”, aztán jött a finálé és a katarzis.

Tessék kiosztani azokat a kurva oszkárdíjakat, nálam mindenképp nyerne:

legjobb maszk (+++)

legjobb rendezés

legjobb mellékszereplő (Ksenia Solo vagy Mila Kunis - whatever)

legjobb vágás

legjobb operatőr (++++)

fuck, I’m impressed

Volt benne valami, a közepétől a pattogatottkukoricás emogirl-ök is elhalgattak:) A poplulárisabb lánykettős mellett szerintem az anya - lánya horrort jobban csinálták meg - ott volt minden kockájában.

Black Swan

Időjárási helyzet: Ma a Kárpát-medence nyugati fele fölé egy meleg nedves szállítószalag nedves, labilis légállapotú levegőt szállít. Holnap ugyanakkor már egy nyugat felől kiépülő magassági gerinc hatása érvényesül, szárazabb, kissé melegebb levegő áramlik fölénk.

Meteorológia XXI. század: szállítószalag és gerinc.

hammeringmy:

ódeszép

Eddig okos, kedves, joviális személyiségnek tartott a nagy többség, most pedig az engem támadók szemében egy okoskodó, magyarellenes, zsidó- és cigánybérenc bunkó lettem

Vágó István. Eddig (via markoferko)

Én eddig is egy okoskodó bunkónak tartottam, ráadásul olyannak, aki még ahhoz is hülye, hogy bármiféle bérenc legyen.

(via woas)

És akkor kik vajon a nem bunkók?

444

Fábry Sándor Kossuth-díjat szeretne, de „ezektől semmit” nem vár

A köztévé műsorvezetője felidézte, hogy az Orbán-rendszer eljövetele előtt az RTL Klub mennyivel jobban megbecsülte őt, mint a közmédia.

Van ebben valami görög sorstragédiaszerű, hogy négy kétharmad és közpénzek ezermilliárdjai után se látni egyetlen boldog, felszabadult arcot se a hatalom környékén. Akár a politikusokat, akár a hozzájuk dörgölőző sleppet nézem, egyiküknél se érzem azt, hogy boldoggá és elégedetté tette volna ez az egész, és hogy - félretéve a morális szempontokat - szívesen cserélnék vele.

pnxntdd:

otthányás a lolaté, mindent visz.

moszat:

bizony ott lakott, én egyszer ott hánytam

Nemsokára 20 éves a Kónya - Pető vita is. Lehet majd nosztalgiázni.

pajkostucsok:

kowarski:

pajkostucsok:

az összeköltözésre kis barátaimmal

félek, nem jó vége lesz ennek… :)

Még visszacsinálhatod, ha megmondod nekik, hogy írsz róluk egy-egy bemutatkozó postot:) De talán nem véletlenül nyomtál ilyeneket:)

kèrj szèpen ès írok!

Hát persze! A végén kétfajta ember lesz, az aki, mindenáron szeretné, hogy írj róla, meg az ellentetje:)

kezdünk ráhangolódni

treszi:

régóta tudom, sunti, hogy emlékeztetsz engem valakire, most már meg is van, hogy kire!

El tudja olvasni valaki a könyv címét is?:)