Curate, connect, and discover
A 92-es évfolyamot Bill Clonton győzelmi címlapjával húsz éve adtam oda a szomszéd lánynak, hogy lássa a friss Narancsok mellett.
Sajnos nem vált be csajozási módszernek, de remélem, hogy hasznosult.
Mondanám, hogy a két legrégebbi Narancsom, de van egy '94-es is, azt a szerkesztőségből hozhattam el, ezeket meg én vettem:
Átlapoztam, volt cikk, amit el is olvastam, mosolyogtam a kis jegyzeteimen, de el kellene engednem az egészet, és kibasznom őket a picsába, hogy ne itt fogják a port, meg a könyveimnek is kéne hely, szóval nem értem, mit érzelgősködöm, eleve már nem is olvasom a Narit cirka 15 éve (max apámnál, bár talán már neki sem jár), de közben hogy feledhetném, hogy 25 éve ez a lap fordított át "fideszesből" liberálissá, meg aztán róluk írtam a szakdolgozatom, náluk jelentek meg az első cikkeim, satöbbi, satöbbi, ráadásul most itt ez a rettenet törvény is, és ott tartok, hogy mostanra képtelen vagyok elhagyni ezt a kurva mondatot tisztességesen.
Alszom rá egyet, aztán reggel úgyis leviszem őket a szelektívbe, meg később sorban a többit is.
Vagy nem.