Az ablak még mindig kitárva
A látkép más, az érzés régi
De a szél már csak
A kinti fákat tépi
szeretni téged,
egy újabb tortúra
figyelni folyton,
mikor hagysz el.
kergetni megint,
egy boldog befejezést.
A suttogásom oly' fülsüketítő,
ahogy átpréselem a fogaim közt
mennyit sírtam éjeken át,
mennyit sírsz majd egy életen át.
A szó elszáll, a csend itt marad,
mindkettőnk szívéből halkan vér fakad.
Hallgatásod oly' fülsüketítő,
mindent odaad,vagy véglek kitöröl
Egy sötét kórházi éjszakán,
Ami talán örökre veled marad,
Mint a heg a jobb karodon,
Meg a zavar a fejedben,
Hogy akkor este eldöntötted,
Sosem fogsz beszélni róla.
A filmnek itt végeszakad
Nincsen katarzis
Az üreges fa könnyen hasad
Főleg, ha az hagyja is
lehet, a plafonról lógok, de így többé nem vagyok alattatok
144 posts