Egyre Távolodom, Táncolok A Szélén

Annyira, de annyira vagdosni akarom magam..

Réges rég volt, hogy a nyár

Csak a meleget juttatta eszembe

Réges rég volt, hogy egy édes dallam

Könnyeket csalt a szemembe

Réges rég volt, hogy a rideg élet

Reményt lehelt a lelkembe

Látok két embert állni a téren

Nem ismerik egymást

Nem illenek össze

Remeg a kezem

Még mindig érzem a kezed a csípőmön

Átkelek a zebrán és befordulok jobbra

Nem tudom, ki vagy

Remeg a kezem

És mi van, ha a fogság

nem is a ketrec,

hanem a rések a rácson?

madarak kísérik az égen

tüskés szívében még remeg a vágyott

könnyek nélkül eltöltött ébren

fájdalomból átformált álom

Mesterien értesz ahhoz, hogy széttiporj mindent, amiért lelkesedem

És próbáltam elrejteni a fájdalmat,

De azzal újabb fájdalmat okoztam magamnak

Hónapokkal ezelőtt hajnali háromig fennt maradtunk beszélgetni. Most azt sem tudom, hogyan köszönjek.

El sem tudtam képzelni,

Hogy egy nap jön egy ember,

és megmenti az életem

rángatom könnyű létem darabjait

Miközben egyedüllétem ütlegel

Felfedezem egy árny alakjait

Aki a létemmel üzletel