"Hogy Ha Ezt Olvasod, Kincsem..

"Hogy ha ezt olvasod, kincsem..

Tudod, hogy rengetegszer elmerengek feleslegesnek tűnő dolgokon. Ilyen volt ez is. Néztem a tenyerem, mennyire érdekes az egész, az apró vonalak amik valamilyen alakzatot alkotnak. Fókuszálnod kell a szemeddel, hogy meglásd. A vonalak alatt ott futnak az ereid, ha végighúzod az ujjad az egyiken, vagy elszorítod picit, azt is látni, ahogyan visszafut az ér azokba a vékony kis ércsatornákba.

A vihar. Pontosan jól tudod, hogy szerelmese vagyok a viharoknak. Amint meghallottam egy kisebb dörgést, rohantam ki, hogy képsorozatot csináljak belőle, majd később a villámról. A falevelek, az esőcsepp a füvön, az apró kis rügyek a fán, az eper magja, a virágok belseje, a felhők, a színek és minden. Arról ábrándozom, hogy mindent meg akarok neked mutatni.

A szemem. A naphoz tudnám hasonlítani, de nem a színe miatt. Kis sugarakban barna, ott középen, majd körülötte zöld és néha kék.

A nyár, mikor annyira éget a nap, hogy egy hosszú autóút közben már csak azt látod az aszfaltról, mintha lángolna.

A tavasz, mikor egy-egy zápor után látod elvonulni a felhőket, majd az esőcseppek ragyognak a füvön.

A tél, mikor a befagyott ablakon egy apró kis csillagok körvonalazódnak, majd az ősz.

Szóval azon tűnődtem, hogy mennyire érdekes és csodálatos lesz számodra az az érzés, amiket szavakkal nem lehet kifejezni. Hogy reggel szabad szemmel is láthatod majd az ablakon beszűrődő napfényt. Talán a reggeli kissé álmos arcom és bőröm pont olyannak fogod látni ébredés után, mint ahogy mindig is szerettem volna, hogy láss.

Ha ezt olvasod, tudd, hogy szeretlek. Talán már nem is fáj annyira. Nem tudom neked megígérni, hogy én leszek a legtökéltesebb társ életed során, de tudd, hogy veled együtt fogok nevetni és sírni, neked szeretném a legcsodásabb életet biztosítani, majd azt szeretném, hogy minden nap egy élmény legyen számodra a velem "eltöltött" idő.

01. 21.