Ha Bizonyítani Szeretnél, Itt A Lehetőség. Keress, Hívj Fel, Akarj, Kérdezz és Beszélj Hozzám.

Lássák rajtam, hogy valami nincs rendben, de azt senki nem tudja, mennyire szenvedek belül.

Vajon Te gondolkozol rajtam?

Régen és most

Régen lenéztem azokat az embereket, akik alkoholt fogyasztottak. A tízen évesektől meg egyszerűen undorodtam ittas állapotukkor.  Most, ha tehetném mindennap kint lennék az utcán, egy vodkás üveggel a kezemben, és csak jól akarnám érezni magam a baráti körömben. 

Régen köhögtem a cigi füstjétől és ígérgettem anyámnak, apámnak, hogy nem, én soha nem fogok rágyújtani, mert rossz szokás.  Most is azt mondom anyunak, hogy nem, nem gyújtok rá, miközben a kezemről mosom le a fürdőben a dohány szagát. 

Régen nem érdekeltek a fiúk, undorodtam tőlük. Puszi, vagy ölelés már szóba sem jöhetett. Most, a fél kezem odaadnám azért, ha lenne valaki, aki teljes szívéből szeret. 

Régen hazaérve az első dolgom az volt, hogy megcsináltam a leckét, kifaragtam a ceruzáim és bepakoltam másnapra.  Most, talán reggel hozzá nyúlok a táskámhoz, de akkor sem biztos.

Manapság a fiúk, nem látnak semmi mást egy lányban, csak a mellet, a segget, a pinát. Hogy esetleg érzéseket tápláljanak egy lány iránt? Jaj dehogy. Hiszen akkor mástól is függenének, nem csak magugtól. Félnek elkötelezni magukat. Küzdeni egy lány szerelméért? Ugyan minek, amikor lépnek kettőt és szembetalálják magukat egy könnyűvérű szajhával, aki bármit megad nekik, amit csak akarnak. De ezzel van a baj. A fiúk nem akarnak mást, csak dugni dugni dugni. Érzelmek nélkül. És még felteszik nekem a kérdést, miért nem akarok egy fiút sem. Na pont ezért.

Tisztelet a kivételnek.

Mielőtt találkoztam vele, táncoltam a zuhany alatt. Mikor az életemben volt arra gondoltam, milyen lenne vele zuhanyozni. Miután elhagyott, ültem a zuhanyzóban és sírtam. Mikor túl jutottam rajta, olyan gyorsan zuhanyoztam, hogy nem volt időm se táncolni, se fantáziálni és sírni sem. Valaki annyira be tud rontani az életed legkisebb részeibe, hogy addig nem is veszed észre, amíg újra nem kezdesz el táncolni a zuhany alatt, és csodálkozni, hogy miért is hagytad abba

nem tudom hogy komolyan gondolod-e...hogy hogyan bízzak újra bennünk...nem tudom hogy szeretsz-e...vagy csak mert nincs más...nem tudom igazán csókolsz-e...vagy ölelsz...nem tudom hogy érzelemmel tettél mindent aznap este...nem tudom hogy mit higyjek...nem tudom hogy hazudsz-e nem tudom hogy azok a mosolyok igazak-e nem tudom hogy ahogy rám nézel őszinte vagy sem...nem tudom...tenned kell hogy újra bízzak benned és nem tudom hogy eléggé akarod-e...nem tudom hogy tényleg őszintén mondod hogy “neharagudj”,”szeretlek”...nem tudom hogy mit érezzek...

Mikor a falat vernéd idegességben, mindent szétrombolnál ami csak szembejön veled, de mégis mozdulatlanul, némán bámulsz magad elé.

Kifejezhetetlen

Valamiért ijesztő. Félek hogyha csak egy pillanatra is megajándékozom magam a boldogsággal, akkor egyszerűen összedől majd a világ és azt nem biztos hogy túlélném.

- Vámpírnaplók (The Vampire Diaries)