“Néha csak úgy szétvernék dolgokat, és sírnék”
—
Úgy érzem, hogy az előző életemben tettem valami megbocsáthatatlant, és most ezzel az élettel fizetem meg.
Lexa
Nincsenek terveim,nem tudom mit kezdjek az életemmel. Vannak ötletek,de amikor belegondolok hol tartok,elmegy a kedvem mindentől. Érzem hogy nem haladok előre,csak egy helyben sétálok
Jól esett volna ma egy ölelés.
soha nem késő megszakítani a toxikus kapcsolatokat
nem a te veszteséged lesz
Megtörtént... kiborultam.
Bőgtem, panaszkodtam, ideges lettem majd megint bőgtem. Érzelmi hullámvasút volt a mai nap és hiába reménykedem abban, hogy ha lefekszem aludni jobb lesz, mert nem lesz az. Azért, mert hiába érzem magam fáradtnak, ez nem fizikai fáradtság, ez mentális, ezen nem segít az alvás. Én lennék a legboldogabb, ha segítene, de ez nincs így.
Én csak szeretnék haza érni és lepihenni, de nincs jelenleg számomra olyan, hogy otthon, mert hiába van tető a fejem felett, ha nincs, aki "haza" vár.
Körülöttem mindenki boldog és éli az életét, én pedig úgy érzem baragadtam egy ismétlődő körforgásba. Már senkit nem akarok az én problémáimmal terhelni, mert nem akarom elbaszni a barátaim boldogságát.
Nyugalmat, pihenést és szeretetet szeretnék.
Lexa
Mindig ott cseszem el, hogy reménytelen esetekben reménykedem😂