Megtörtént... Kiborultam.

Kurvára elegem van mindenből ami mostanában történik velünk.

Meg velem, miattad.

Vagy az ígéreteidet tartsd be, vagy a távolságot.

Az ilyen napokon kellene mellém valaki,aki megfogja a kezem és azt mondja: "Nincs semmi baj,így vagy tökéletes,nem késtél el semmivel,éld úgy az életed,ahogy te jónak érzed,ne mások elvárása szerint."

Nincsenek terveim,nem tudom mit kezdjek az életemmel. Vannak ötletek,de amikor belegondolok hol tartok,elmegy a kedvem mindentől. Érzem hogy nem haladok előre,csak egy helyben sétálok

Régebben hallottam valahol:

“Aki el akar menni, elmegy csendben.

Aki nem akar, búcsúzik.”

Most értettem meg…

Nem gyógyíthatsz meg valamit, ha nem vagy elég bátor hogy kimond hangosan.

Senki sem tanította meg, hogy hogyan küzdjem le a szorongásaim..

soha nem késő megszakítani a toxikus kapcsolatokat

nem a te veszteséged lesz

Bocsánatot kértem anélkül, hogy bármi rosszat tettem volna.

Akkor is lehajtottam a fejem, amikor igazam volt.

Olyan dolgokat tettem másokért, amit ők soha nem tennének meg értem.

Elrejtettem a szomorúságomat, hogy ne aggódjon senki.

Már nem is számolom hányszor helyeztem más boldogságát a sajátom fölé.

Hányszor tartottam egyben más világát, miközben az enyém darabokra hullott…

Nem vagyok tökéletes, de nem is vagyok a legrosszabb…

@neonkonnycseppek

Bárcsak tudtam volna valaha annyira szeretni magam, mint azokat szerettem, akik meg sem érdemelték.