Stefaniavagdalt - 22

— szomorú vagy..

— végtelenül.

Teaspoons absolutely bopping while dad tries to keep his shit together

Nem vagyok

Nem vagyok régi képnézegetős, nosztalgiázós, levelezésvisszaolvasós, elmúlt dolgokon pityergős. Nem a közöny miatt nem nézek vissza. Azt gondolom a nosztalgiázás is egy döntés. Akarok sírdogálni azon ami megváltoztathatatlanul a múltban van vagy nem akarok? Én nem akarok. De sosem törlöm ki. Sem a levelezést, sem a könyvtárat amiben régen fontos emberek cuccai vannak. Csak, ha találok valamit, ami hozzá fűződik, összébb rakom, a "nevű" folderbe, mintha bedobozolnám fel a padlásra. Van egy kép, ami sokszor elém kerül különböző helyekről. Sok-sok éve készült egy bármi lehet még pillanatban. Szeretem azt a képet és tegnap elgondolkodtam, hogy talán ki kéne nyomtatnom és kitenni a falra. Talán akkor megszoknám és elvesztené minden tartalmát és nem lenne ez a rácsodálkozás, hogy vajon mi történt velünk? Vajon már akkor is el volt baszva minden? Vajon egy nálam okosabb már akkor is tudta volna, hogy a vesztembe rohanok? De, ha kiteszem, mit mondok majd egy következő számomra fontos férfinak, ki az a pasi, aki átölel és miért van kint a fotó a falon? Ezt felesleges megjátszani. 🙄 Bár van kint fotó rólam meg a volt férjemről a gyerekünk egyéves szülinapjáról. Már csak arra emlékeztet, hogy valamikor ilyen szép családot szerettem volna, szép családi eseményekkel meg fotókkal. Ha jól belegondolok, a volt férjemet már nem is látom a fotón. Szóval, talán ezzel a képpel is így lenne, idővel már nem is látnám a fotón. Őrizgetése ez a múltnak vagy a felejtés része? Fontos idő volt az, amiről nem sok jó fotó készült. Pont a napokban olvastam, hogy van ami ellen hiába kapálózik az ember, jobb ha elfogadja, ha hagyja magát. Akkor közelebb jut a saját igazságához. Hiányzik az a férfi, aki a fotón van. Az az ember, azok az érzések meg gondolatok, az ott lebegő lehetőségek. De hogy ez ő volt, vagy én, ezt egyszerűen nem tudom kideríteni. A rengeteg eszemmel már tudom, hogy első perctől nem felfelé, hanem lefelé meneteltünk. Hogy sosem lehetett volna "jobb". De ott, abban a pillanatban ami a képen van, nekem ott jó volt.

Minden okos tanács arról szól, hogy az egész emlékekkel teli "dobozt" dobjam ki a picsába és szórjam be sóval a helyét.

Az volt az a pillanat, még mielőtt cafatokra tépett volna.

Néha elgondolkodom, hogy élet ez egyáltalán?

Real amateur couples

Ketupat are unique Asian rice cakes, prepared and sold in traditional woven containers made out of palm, coconut, or pandan leaves. Although they appear in numerous shapes and sizes, the most common variety is the cube-shaped ketupat, resembling a tiny woven basket. When the pouch is completed, the rice is securely sealed inside, and the whole packet is usually boiled in water, or occasionally in a mixture of coconut milk and water. After they have been boiled, the cakes need to be chilled, and because of their distinct texture they can easily be cut into slices. Ketupat can be found in many Asian countries, but its origin is usually associated with the Indonesian island of Java. Ketupat is particularly important during the Eid festival in the Muslim community. It also holds a strong religious symbolism, according to which the intricately woven leaves represent the mistakes caused by human nature, and the white rice inside stands for innocence, purity, and the final deliverance of sins. Sliced ketupat is usually served alongside famous Indonesian rendang, different curry varieties, sliced cucumbers, or it can simply be topped with a delectable peanut sauce. src.: https://www.tasteatlas.com/ketupat

A veszteség nem mindig abból fakad, hogy valaki elment. Néha abból, hogy maradt… de már nem őszintén.