Sronti:

Bánki-tó szombat reggel

napifix:

És 2011. január 1-je óta egyetlen újságírót sem rabosítottak…

Én néha reménykedem, hogy idővel csak lesz egy Deep Throat a fideszben, vagy valami véletlen folytán még él és dolgozik egy magyar Günter Wallraff, és lassan befejezni készül nagy művét.

Mihály és Marietta a Szállodákban

I cannot believe how stupid this is. What do they learn in school? And if you don't know things, why don't you shut the fuck up?

20-25 million people from nations all over the world died fighting against the Nazis. The US didnt even show up for years after it started. They sat and watched everyone else fight and die.

Rest of conversation -

REPORTER: So, just to clarify—your position is that France owes its entire existence to the United States?

LEAVITT: Absolutely. If it weren’t for the U.S., the French would be speaking German right now. That’s just a fact.

REPORTER: Interesting. Because if it weren’t for France, we wouldn’t even have the United States. Ever heard of the American Revolution? France bankrolled it. Sent troops. Fought Britain on multiple fronts. And, oh yeah—gave us the Statue of Liberty as a symbol of freedom. Do we only acknowledge history when it’s convenient?

LEAVITT: Well, the United States has been the beacon of global freedom—

REPORTER: Right, and who gave us the actual beacon? The French. And let’s not forget, France won World War I before the U.S. even entered it. So by your logic, does that mean Americans should be thanking the French for not speaking German in 1918?

LEAVITT: That’s not what I’m saying. I’m saying—

REPORTER: Also, if we’re going down this road—how about the Louisiana Purchase? You know, that huge chunk of land that doubled the size of America? Bought it from the French. Are we sending them a thank-you note?

LEAVITT: Look, I think we’re getting off track here. The point is—

REPORTER: The point is, we didn’t just swoop in and save the day while France sat around waiting. Nations cooperate, trade, and yes, sometimes even rescue each other.

17. März 2025

jonsdottir:

Idén először merészkedtem ki görkorcsolyával a lábamon a lakásból. Az ajtót becsuktam, a kulcs a zárban maradt. Belülről. Ott álltam a kerekeken, az összes szomszéd akkor kezdett el a folyosón sertepertélni, én meg igyekeztem olyan fejet vágni, mint akinek minden a terv szerint halad, de szerintem, nem sikerült. Legurultam a gondnok urakhoz segítségért, akik nagyon készségesek voltak, és most jó napjuk van, mert segíthettek egy elesett nőn. Nyolc évvel ezelőtt is így jártam, csak akkor cipőben voltam, viszont volt nálam két hatalmas zsák frissen mosott, vizes ágynemű. A Férfiak akkor Gizmót hívták segítségül, aki a kis szárnysegédjével öt percen belül ott is volt, és nem vagyok nagyon félős, de nem szívesen szálltam be velük egy liftbe. Gizmó közölte velem, hogy forduljak el, nem nézhetem, amit csinál. Az ajtó három másodperc múlva nyitva volt, és Gizmó elkért 5000 forintot. Most hiába érdeklődtem utána, azt mondták, most már Kulcsembert hívják ilyen esetekben, akik nem a sötét oldalon állnak, épp ellenkezőleg, a rendőrség is őket alkalmazza. Elég az hozzá, hogy fél óra bájcsevej után az urakkal, megjelent a Kulcsember, egy nagyon jóképű és kedves fiú személyében, aki megengedte, hogy nézzem, ahogy csinálja. Nem volt annyira ügyes, mint Gizmó, ő egy Dominó kártyát és két csavarhúzót használt, de egy perc alatt így is kinyílt az ajtó, és sértetlen maradt a zár. 6500 forintot kért.

Erre bezzeg nincs OKJ-s tanfolyam.

Gizmó és a Kulcsember

A 92-es évfolyamot Bill Clonton győzelmi címlapjával húsz éve adtam oda a szomszéd lánynak, hogy lássa a friss Narancsok mellett.

Sajnos nem vált be csajozási módszernek, de remélem, hogy hasznosult.

Mondanám, hogy a két legrégebbi Narancsom, de van egy '94-es is, azt a szerkesztőségből hozhattam el, ezeket meg én vettem:

Átlapoztam, volt cikk, amit el is olvastam, mosolyogtam a kis jegyzeteimen, de el kellene engednem az egészet, és kibasznom őket a picsába, hogy ne itt fogják a port, meg a könyveimnek is kéne hely, szóval nem értem, mit érzelgősködöm, eleve már nem is olvasom a Narit cirka 15 éve (max apámnál, bár talán már neki sem jár), de közben hogy feledhetném, hogy 25 éve ez a lap fordított át "fideszesből" liberálissá, meg aztán róluk írtam a szakdolgozatom, náluk jelentek meg az első cikkeim, satöbbi, satöbbi, ráadásul most itt ez a rettenet törvény is, és ott tartok, hogy mostanra képtelen vagyok elhagyni ezt a kurva mondatot tisztességesen.

Alszom rá egyet, aztán reggel úgyis leviszem őket a szelektívbe, meg később sorban a többit is.

Vagy nem.

Azt hiszem megegyezhetünk abban, hogy ennek nagyon csúnya vége lesz.

(via Wall Photos)

Majdnem. 

rozinemondjnekiksemmit:

béla bácsi (82 éves) minden nap bejön a könyvtárba a sárga babettájával nemzetet és népszabit olvasni, ám mivel az önkormányzat a csőd szélén áll, és már a napilapokat sem hozza a postásnéni (és még mindig ki van kapcsolva a telefon! :D), béla bácsi szomorúan kérdezte meg tőlem, hogy ha egyszer így állunk, akkor nem olvasnék akkor fel egy múltheti cikket neki (én szoktam néha felolvasni neki, mert elég rosszul lát) kicsit meglepett, de hát van még az agyában pár repesz 56-ból, így nem ellenkeztem. mondtam, hogy még net azért van, így felolvasok neki bármit, amit csak kíván. ezt választotta. a felénél elaludt. végigolvastam azért. a végén kicsit hangosabban megjegyeztem, hogy béla bácsi, hozok egy kávét!, erre felébredt. cinkosan közel hajolt, majd azt mondta: “tudja lavati kisasszony, engem nem érdekelnek a hírek, de a maga hangjára olyan édes az álom.”

Keresem ezt a méltatlanul elfeledett Miou-Miou filmet.

Aquincum mh.