Magabiztos. Biztos?

Egész életemben mindenkivel kapcsolatban úgy éreztem, hogy én vagyok az, aki jobban szeret. És az a helyzet, hogy ez az érzés egész fárasztó tud lenni....

"Kihasználtál.

Pontosan tudtad, mindent megtennék érted.

És te hagytad.

Hagytad, hogy mindent odaadjak.

Hagytad, hogy megtörténjen.

Hagytad, hogy bűntudatot érezzek

és így elvettél mindent, ami voltam,

ami vagyok, és aki lehettem volna.

Haragoddal, reményt adó szavaiddal elszívtad minden mosolyom, a színeket, a fényt,

a holnapot.

De akkor. Ott.

mikor a legmélyebben voltam megértettem.

Megértettem.

Hogy Én adtam a kezedbe mindent.

Én engedtem meg, hogy szerelmem ellenem használd.

Én nem hittem magamban,

én nem szerettem magam eléggé.

Beengedtelek legbelsőmbe de te nem voltál rá készen. Én nem

Voltam készen. Mi nem voltunk készen.

Kihasználtál. ...

Mert én akartam. Mert én hagytam.

Mert megengedtem. Mert ennyire vágytam hogy szeress.

Ez volt az én leckém.

Most sem szeretlek kevésbé.

Csak megtanultam másképp “becsülni magam.”

Megtanultam másképp is szeretni magam.

Megtanultam, hogy magamért változtassak, így esélyt adva annak amire szívem oly nagyon vágyik.

De már nem minden áron.

Nem önmagam árán."

“Fáradt vagy. Minden reggel felkelsz és minden reggel nekivágsz. Nem beszélsz a belső harcodról. Csendben, magadban vívod. Ennél magányosabb érzés talán nincs is a világon. Gyógyulni próbálsz egy olyan dologból, amiből nem tudod hogyan kell.”

Elérted, hogy fontossá válj számomra, majd amikor a legkevésbé számítottam rá, eldobtál magadtól.

S

emlékszem

amikor ha valami édeset írtál rögtön rohantam a csorgatni a nyálam amikor durván összevesztünk, és órákig sírtam, hogy “mi lesz velem ezek után?” amikor láttam, hogy azzal a lánnyal beszélsz, és elöntött a féltékenység amikor elhangzott valahol a neved, és egyből felkaptam rá a fejem amikor minden matematikai egyenletről te jutottál eszembe. és őszintén szerettelek szeretni, ilyenkor éreztem, hogy élek, hogy van valaki aki boldoggá tesz hogy különböző szituációkba képzeljem el magunkat, hogy legyen min mosolyognom, legyen min sírnom és töprengenem szerettem mikor megnevettettél, és feldobtad a napomat amikor próbáltál helyretenni, hogy ‘tehülye, ez így nincs jól.’ te jelentetted nekem a világot. köszönöm, hogy megmutattad milyen is szeretni.

Soha senki nem tudná megérteni azt ami lezajlik a fejemben amikor meglátlak..

Vannak napok amikor kurvára irritál minden és mindenki ..

Amíg vele nem találkozol, ne bánd, hogy egyedül vagy. Várd ki azt, aki büszkén mutat be a szüleinek. Akinek soha nem leszel sok, ciki vagy akármi, amit már ezerszer hallottál másoktól. De nem tőle. Ő az, akinek a barátai rád mosolyognak majd bemutatkozáskor: "Áh, már sokat hallottunk rólad"-mondják. Ő már mesélt rólad. Sokat. Várd ki azt, aki felveszi a telefont, válaszol az üzeneteidre. Maradj egyedül, amíg nem ismered meg Őt, aki nem játszik veled, hanem őszinte. Aki nem azért lesz veled, mert jobb vagy a semminél, hanem mert számára jobb vagy bárkinél. Akkor is maradj egyedül, ha fáj. Mert Ő lesz az, aki betartja, amit ígér, aki emlékszik arra, amit megbeszéltetek, aki tudja, hogy az idő drága, és Ő minden szabad percét veled szeretné majd tölteni, nem pedig kifogásokat gyártani miért nem ér rá veled tölteni néhány órát. Ő az, aki mellett nem leszel második. Meglátod mekkora könnyebbség lesz, ha olyannal leszel együtt, aki belátja, ha hibázott. Aki beszél, kommunikál. Aki elmondja, ha valami bántja, még akkor is, ha ez a valami Te vagy. Ha nincs is mindig szenvedély, akkor is tudod, hogy nem kell azt fürkészned megcsal-e, mert őszinte. Mert, ha lenne más, ha lesz más, azt is meg fogja mondani. Maradj egyedül, amíg azzal nem találkozol, aki a legjobbat akarja kihozni belőled, anélkül hogy arra kényszerítene, változz meg miatta. Ő lesz az, aki motivál és értékel. Ha kell, minden nap. Aki tudja, hogy értékes vagy, hogy vártál rá, és Ő is várt Rád. Mert Ő az, aki tudni fogja, milyen nehéz volt rátalálnod, és ha már eljött, megbecsül Téged. Rád várt. Egymásra vártatok

Jó poén volt haver, de miattad nem eszik.

Jó poén volt haver, de miattad számolja minden egyes nap a kalóriákat.

Jó poén volt haver, de megszállottja lett a súly vesztésnek.

Jó poén volt haver, de nem bír tükörbe nézni.

Jó poén volt haver, de a könnyei esténként patakokban hullik.

Jó poén volt haver, de sanyargatja magát.

Jó poén volt haver, de hánytatja magát.

Jó poén volt haver, de szorong a súlya miatt.

Jó poén volt haver... nem, nem volt jó poén.

Önpusztítás

Mindig mindent túlgondolni. Ebbe fogok megbolondulni. Jó a kedvem? Rontsuk el, Soha meg nem valósuló forgatókönyvekkel!

Elkések és megbámulnak, A mosolygók rajtam virulnak. A vizsgán elhasalok, A versenyen lemaradok.

Belelátni minden mosolyba a nagy Őt, Fejben már tervezni az esküvőt. Beleszeretni mindenkibe öt perc után, Elragadtatni magam idejekorán.

Ebből lesz önmarcangolás és félelem. Ezzel baszom el a szerelmi életem. Miért csinálja az elmém ezt vélem? Mintha én lennék a legnagyobb ellenségem.