Önpusztítás

“Ennek a történetnek az a tanulsága, hogy nem számít milyen erősen próbálkozunk, nem számít mennyire akarjuk… néhány történetnek egyszerűen nincs boldog befejezése.”

én: öngyilkossággal nem szabad csak úgy dobálózni szintén én, amikor a legkisebb dolog elbaszódik az életemben: mindjárt megölöm magam a gecibe

...és ha újra talalkozunk, egymás szemébe nézünk és eszembe jut majd minden. De ezúttal más lesz. Már nem érhet miattad sem öröm, sem fájdalom. Már nem leszek boldog ha látlak. Már nem fogom várni hogy keress. Csak a keserédes semmi, ami maradt: a túl sokáig összeakadt tekintetünk és az a bizonyos gúnyos mosoly a szám sarkán.

@gunyos-mosoly-a-szam-sarkan

21:05

és ha boldog akarsz lenni, akkor töltsél még egy piát

“érzéketlen vagyok, hiába érzek, általában elfojtom”

— brennan savage // slow motion

“Hagyd, hogy kicsússzon a kezeid közül, mennie kell… Ne kapj többet utána… Harcoltál már eleget, s ha ez kevés volt, itt az idő elengedned. Egyedül küzdened értelmetlen. Az, aki most ő, egyszerűen nem való az életedbe, talán soha nem is volt és soha nem is lesz, csak Te szeretted volna. Mindennél jobban. Talán… még nem érett azzá a személlyé, akinek melletted a helye, talán még vár rá néhány út, amit végig kell járnia, és egyszer visszatér, ha majd azzá válik, akire vágytál. Nem tudhatod, mit hoz a jövő, senki sem tudhatja, ezért csak a jelen mondhatja meg, most, mit kell tenned. Most, ha menni akar, el kell engedned… A búcsú szóljon mindig örökre, hogy a várakozás ne fossza meg semmitől az életed, de ma már tudod, ha valakit elengedsz, azzal lehet, hogy nem elveszíted, hanem esélyt adsz arra, hogy egyszer visszajöjjön úgy, hogy már készen áll. Ha hozzád tartozik, megtörténik, mert az Élet bizony… Oscar-díjas rendező.”

Hova tűntek a régi szép idők?

Mond, hova a picsába tűntek?  Hol van, amikor még magadtól írtad, hogy szeretlek?  Amikor azt mondtad, hogy értem dobog? Amikor egy napot nem bírtunk ki egymás nélkül? Amikor még az örökké-t terveztük? Az ígéretek?  A közös esték?  A hajnalig tartó beszélgetések? A csókok? Az ölelések?  Hova tűnt minden?  Fenséges, megismételhetetlen pillanatok, az örökkévalóság felvillanása, mely egy perc alatt elillan. Szeretlek. 

N É M A

Nem vagyok a szavak embere,

de ha jól figyelsz,

mindent,

mindent láthatsz a szememben.

— @tuskesrozsa (BB)