Hónapokkal Ezelőtt Hajnali Háromig Fennt Maradtunk Beszélgetni. Most Azt Sem Tudom, Hogyan Köszönjek.

Nem kell egy ember arra, hogy szenvedéssé tegye minden napom.

Meg tudom ezt csinálni én is

otthagytál

miközben azt mondtad, sajnálod,

de a rá következő csend mindent elmondott.

Megvető tekintetek, elrontott tinikor.

A legfájóbb tanulópénz volt.

Nem vagyok hívő, de a pokolba tudtál dobni

és neked minderről tudomásod sincs.

Újra és újra

Te, az eszembe jutva

Vissza a megszokott rosszba

És újra, és újra…

El sem tudtam képzelni,

Hogy egy nap jön egy ember,

és megmenti az életem

Mint két egyenes a végtelenben

Egyszer majd összeérünk valahol

Merengek

Milyen más a világ

Idefennt

A filmnek itt végeszakad

Nincsen katarzis

Az üreges fa könnyen hasad

Főleg, ha az hagyja is

Egyszerűen nem érdekel többé

Nem várom, hogy megértsd,

Hisz tudom, hogy azt nem lehet.

azt várom, hogy ne féltsd,

De mégis mentsd az életed.

rángatom könnyű létem darabjait

Miközben egyedüllétem ütlegel

Felfedezem egy árny alakjait

Aki a létemmel üzletel