ágyneműket gyűrünk és egymásba mosolygunk;
én téged bámullak, te pedig engem.
a fekete pólódon a sminkem,
az arcod ragyog: tőlem.
két karoddal átölelsz,
és ameddig ennek nincs vége,
el sem engedsz.
mert nem szeretnéd, mert nem akarom.
húzva vonom magamhoz a karod.
simítom az arcod és csodállak;
a nap minden percében óhajtalak.
én a horror
te a dráma
- a legszebb páros
⁰¹³Beléd akarok halni.
tiéd a szívem,
tiéd az életem.
vidd magaddal mindenem.
A tökély nem szül művészetet, csak a káosz.
Renddel még sosem váltották meg a világot.
Alexander Levin
a szerelem az,
amikor már semmi olyat nem teszek, amiért lenne okod szeretni,
de mégis szeretsz.
Fondazione Pini, Milan, Italy, photos by Alessandro Spadoni
meggybor ajkak
a napfényben vörösbarnának látszó íriszeim siklanak végig vérpiros ajkaidon, melyeket kémlelve csakis az jut majd eszembe – akárhányszor gondolok rá – hogy vagy a vér okozta fémes ízt vagy éretlen, de mégis rejtélyes cseresznyét érzek a számban. száraz, fakó vörösbor. csókod, mint a meggyboros üveg szája. édes, keserédes, félelmetes, halottaknak szédületes.
csak nézlek és
nem tudom,
hogyan lehetsz
ilyen gyönyörű.
fekete szívünk
tele szenvedéllyel