Megtanultam, Hogy Az Emberek Elmennek. Akkor Is Elmennek, Ha Megígérték, Hogy Sosem Fognak.

Elfogadtam..💔

“Nem biztos, hogy mindenkinek az a sorsa, hogy boldogan éljen.”

— Veréb Emese: Négy évszak években

Őszintén..

Kinek ártok azzal ha elszívok egy jointot? Valahogy, a belélegzett füst és a kifújt friss levegő megoldás a problémámra.

Ha nem is végleg oldja meg, akkor legalább van egy kis felhőtlen boldogságom. Kérlek ez miatt ne itélj el. Csak magamnak szeretnék megfelelni. Nem másnak.

Végülis nem fáj, hogy megint egyedül hagytál a gondokkal a fejemben…

Te tudod egyáltalán miaz, az igazi szeretett?

Amikor csak a másik van..ő az első, senki más... Nem a haverok, nem az iszogatás. Hanem Ő.

Vágysz a vele töltött időre, a bőrére a hangjára. Csak őt akarod, senkit es senki mást.

Éreztél már így?

Neked

Valahogy mindig

igent mondanék.

Bármikor,bárhol,bárhogy.

“Ennyi volt. Elmentem, és ha nem hiszed el, csak számold a napokat, amikor már nem vagyok itt. Amikor nem csöng a telefon, mindig én leszek az, aki nem hív..”

—

““..az egyik legnehezebb az életben eldönteni azt,hogy mikor hagyd az egészet, vagy próbálkozz még keményebben..””

—

Valahogy úgy:)

“Nekem számított, neked soha.”

— (via nem-fogadott-hivas)

többé nem engedek magamhoz közel senkit,

elég volt.

V.A😊

Annyi kérdésem lenne hozzád, de nem akarok hallani rólad soha többé. Bánom, hogy aznap visszaírtam neked. Nem kellett volna.