Yummy Pussy 👅

snoopy of the day

mutasd meg a töviseid,

és én megmutatom,

hogy vérző tenyerekkel is

végigsimítom a lelked,

mert nem mindenkinek fáj az,

hogy őszintén szeressen

૮₍ ˶ᵔ ᵕ ᵔ˶ ₎ა🥕

Tudtam, hogy újra össze fogod törni a szívem, de egy részem nagyon remélte, hogy nem.

Nem vagyok

Nem vagyok régi képnézegetős, nosztalgiázós, levelezésvisszaolvasós, elmúlt dolgokon pityergős. Nem a közöny miatt nem nézek vissza. Azt gondolom a nosztalgiázás is egy döntés. Akarok sírdogálni azon ami megváltoztathatatlanul a múltban van vagy nem akarok? Én nem akarok. De sosem törlöm ki. Sem a levelezést, sem a könyvtárat amiben régen fontos emberek cuccai vannak. Csak, ha találok valamit, ami hozzá fűződik, összébb rakom, a "nevű" folderbe, mintha bedobozolnám fel a padlásra. Van egy kép, ami sokszor elém kerül különböző helyekről. Sok-sok éve készült egy bármi lehet még pillanatban. Szeretem azt a képet és tegnap elgondolkodtam, hogy talán ki kéne nyomtatnom és kitenni a falra. Talán akkor megszoknám és elvesztené minden tartalmát és nem lenne ez a rácsodálkozás, hogy vajon mi történt velünk? Vajon már akkor is el volt baszva minden? Vajon egy nálam okosabb már akkor is tudta volna, hogy a vesztembe rohanok? De, ha kiteszem, mit mondok majd egy következő számomra fontos férfinak, ki az a pasi, aki átölel és miért van kint a fotó a falon? Ezt felesleges megjátszani. 🙄 Bár van kint fotó rólam meg a volt férjemről a gyerekünk egyéves szülinapjáról. Már csak arra emlékeztet, hogy valamikor ilyen szép családot szerettem volna, szép családi eseményekkel meg fotókkal. Ha jól belegondolok, a volt férjemet már nem is látom a fotón. Szóval, talán ezzel a képpel is így lenne, idővel már nem is látnám a fotón. Őrizgetése ez a múltnak vagy a felejtés része? Fontos idő volt az, amiről nem sok jó fotó készült. Pont a napokban olvastam, hogy van ami ellen hiába kapálózik az ember, jobb ha elfogadja, ha hagyja magát. Akkor közelebb jut a saját igazságához. Hiányzik az a férfi, aki a fotón van. Az az ember, azok az érzések meg gondolatok, az ott lebegő lehetőségek. De hogy ez ő volt, vagy én, ezt egyszerűen nem tudom kideríteni. A rengeteg eszemmel már tudom, hogy első perctől nem felfelé, hanem lefelé meneteltünk. Hogy sosem lehetett volna "jobb". De ott, abban a pillanatban ami a képen van, nekem ott jó volt.

Minden okos tanács arról szól, hogy az egész emlékekkel teli "dobozt" dobjam ki a picsába és szórjam be sóval a helyét.

Az volt az a pillanat, még mielőtt cafatokra tépett volna.

Mert itt már nem minden az évekről szól hanem arról hogy boldog lehesek talán egyszer ebben az életben.

me

New adult cams, FREE to join