Ma hazahoztam a kisebbik kismajom járgányát, hogy ráedzhessen a közös tekerésekre
Kb 10 éve nem voltam Budapesten céltalanul bringázni. Akkor még az 1986-ban gyártott Csepel sas vázra épített fixivel voltam a belvárosban, akkor még csepeli lakosként. 98km lett az éjszaka vége. Most már a 13-ból a Margit-szigetre indultam pár körre. Azóta kiderült, hogy le van zárva az alagút és már a Hősök terén vagyok. És nem akarok hazamenni.
Sajnálom, hogy egy tönkrement házasság kellett ahhoz, hogy rájöjjek, mi az amit igazán szeretek csinálni.
A két lányomat viszont semmiért nem adnám vissza. Miattuk minden perc megérte, amit nem bringán töltöttem és már csak 1-2 év és együtt rakjuk majd meg a várost...
Eszembe jutott, miközben írtam, de a tempera mellett már tényleg nem látszott volna...
Megállapítottam, hogy más szakmát kell keresnem, mert ebből nem élnék meg. :(((((
Szar lesz, ne csináld! És kurva drága is!
a tetőtér-beépítésről, mert magamtól nem tudom elengedni a gondolatot
A nagylányom ma mindenáron itt akart aludni nálam. Nekem is ez a 2. éjszakám itt. Neki holnap suli. A lakás dolgai miatt holnap nem dolgozom, reggel én viszem suliba. Annyira velem akart lenni, hogy a nagyanyját is otthon hagyta, pedig reggel már ő is utazik haza.
Így lesétáltunk 2 emeletet, összeszedtük az alvós cuccát meg a holnapi szép ruháját és feljöttünk.
Fekvéskor nézem, hogy nem hoztunk alvós plüsst.
-Leszaladjak valami plüssért?
*legyint
-Hagyjad apa, egy éjszakára nem szokott kelleni!
Most itt ülök a lábánál, mert nem tud elaludni. Nem is csodálom. Neki is ezer dolog jár a fejében. Szokatlan helyen kell aludnia. Holnap suli, "még sosem voltam másodikos". Apa elköltözött.
Ilyen helyzetben, 7 évesen nekem sem menne az alvás. Ilyenkor látom azt, hogy mennyivel jobb volt nekem ennyi idősen és azon gondolkodok, hogy hogy lehetne úgy csinálni, hogy mindenkinek jó legyen.
Rengeteg áttételen keresztül, de egy dal jutott most az eszembe. Viga-Turnovszky: nehéz a szíven, de könnyű a marmonkanna
Ha nem lenne itt a gyerek, lehet, hogy le is ugranék egy sörért...
A rakpart lezárás miatt nem tudtam ott jönni, így a városon keresztül araszolva jöttem haza. Olyan sokáig tartott, hogy a rutinná vált utolsó pillanatos munkahelyi pisi után is az AranyJános utcánál félre kellett állnom és bekéredzkednem egy étterembe. Ez előtt már megfordult a fejembe az is, hogy elengedem magam és majd takarítok egy jót (nem volt nálam flakon), de holnap viszem vizsgára az autót, ráadáaul egy kollégám is velem volt.
Innen is nagy köszönet a cuki ázsiai pultos lánynak, aki még egy kávét sem fogadott el cserébe.
Remélem WD40 illatú, ha már FOR MEN!
kíváncsi vagyok, milyen.
Ha más nem, majd csomagol
kértem, hogy anyukám ne készüljön semmivel, mert 5 napja húslevesen, rántott húson és halon élek, a vajas pirítós megváltás lesz
-A fenevad!
-A kenyérnyúl, vagy a kenyérnyúlon túl?
én: nyugi, műszerész, a kenyérnyúl nem létezik, nem árthat neked!
a konyhában a kenyér:
Sosem voltam szemüveges, de a fentiek alapján úgy tűnuk, hogy a nem hordott szemüveg már-már pótolja a halucinogéneket. Bár ezekről is csak beszámolók alapján van ismeretem.
nekem csak -4esek a szemeim, így megengedhetem magamnak időnként azt a luxust, hogy nem veszem fel a szemüveget.
olyankor
a világ egy nagy impresszionista festmény
mindenkit olyan szépnek látok, amilyennek csak akarok
jó mentségem van rá, hogy ne lássak meg dolgokat...
és ezt én nagyon szeretem :)
📸 boldonwheels
Ilyen esetekben tudod, hogy hol érsz el!
Általában tartalék belső is van nálam
az ördög rogyassza rá az univerzum tetejét!
négyszeres defekt két keréken :(
Megjegyzendő dolgaim és összerakott folyamatok feljegyzése
74 posts