Egyelőre Még Nem:

ohyesdear:

wendrinerur:

pl én. sose mondanék olyat, hogy egy blogon túl sok a csöcs.

az előbb arra gondoltam, hogy jogos a csaj véleménye, mert a legtöbb magyar 20+ férfi tumbász blogján tényleg túl sok a csöcs. tény, hogy kotász eléggé rontja az átlagot, de még nélküle is. (szerintem.)

Szerintem a csöcskontentre eléggé adekvát válasz lenne a pöcskontent. Biztos kevesebb kolléga tenné közszemlére a desst a munkahelyén:) Azért van egy érzésem, hogy ez a módszer meglehetősen távol áll a női világlátástól.

Nekem a Dögkeselyű az egyik korlenyomat kedvencem. Néha taxival pröbáltam időt pótolni mostanában Farkasrét felé és kérdeztem a sofőrôket, hallottak-e róla, a nyitójelenet miatt is. Sajnos nem épült be a legendáriumba.

Elkaptam a Magyar Mozi Tv-n a Szeretők című, 1983-as filmet (Cserhalmi az egyik főszereplő!), hát baszki elképesztően be volt ez akadva mindenkinek akkoriban: filmen, könyvben, zenében. De hogy nem is restellték, nyíltan beszéltek róla, nem játszották a szentférjet/asszonyt, ezt én inkább tisztelem. Mindazonáltal azt is megmutatják, mekkora szopás egy ilyen viszony mindenkinek.

Fura, hogy most éppen ez számít nekem figyelemelterelésnek....

felvagott:

kgyst:

Magyar Gripen: ami tudható

Mivel W kemény munkával, elolvasva a négy éves Wikipédia-szócikkemet, berakva a három éves képeimet (civilizált országokban ilyenkor legalább odaírják, hogy Forrás: Wikimedia Commons/KGyST, kevésbé civilizáltakban meg, hogy Wikipedia, ide ez is sok, ráadásul a képeim szarok) összehozott egy totál szar cikket a magyar Gripenekről, elavult infók alapján, úgyhogy én leírom ide azt is, ami ma tudható. NB. Nincsenek sehol kapcsolataim, nagyon kevés guglizással és egy kis kremlinológiával az egész info csak az internetről (nagy része csak az Air Power blogról) beszerezhető. Az, hogy az index, a szájbabaszott magyar sajtó zászlóshajója ilyen cikket ad ki, sokat elárul erről a szakmáról. Tehát a Gripen-program 2011 eleji (tegnap volt 5 éve, hogy a gépek megérkeztek, mondhatni, félidős) állása:

A gépek száma valószínűleg már csak 13. A szpotterek fényképeiről 2008 közepén tűnt el a ‘39’ oldalszámú (393310 gyártási számú) gép, azóta ez valszeg nem repült. Nincs kép róla a spotter.hu-n, az airlinersen, stb, nem volt vele kapcsolat a libhomeradar szerint. Én utoljára asszem, a 2008-as repülőnap statikus során láttam, ez volt az a gép, ami akkor tuti nem repült. Szóljon, ha valaki tud friss infót. Mínusz 15 mrd HUF, a Margit-híd felújításának ára.

A gépek hadrafoghatósága. Zord írt róla, hogy “üzemanyaghiány” miatt februárban volt olyan hét, h a 13 (vagy 14, aki hisz a csodákban) gépes flotta össz 6 órát repült. Nem tudom, h a lízingszerződés hogy szól, mi lesz a 10 év után a le nem repült órákkal, de félek, hogy ezek elúsznak.

Papíron a Gripen és a róla kötött szerződés szinte csak annyit vár el a légierőtől, hogy használja a gépeket. A típus kiszolgálási igénye alacsony (a svéd rendszerben egy tiszt vezetésével sorkatonák végzik), lehetetlen, hogy a 29-esek leállításával felszabaduló műszaki állomány ezt ne tudná egyszerűen abszolválni. A logisztikát a svédek elvben biztosítják (szerződés szerint), kiképzett pilóta meg inkább túl sok van, mint túl kevés. Tényleg nem tudom, mi a baj.

Repülhető óraszám: az, hogy a használtan vett Gripenek többet repültek a vásárlásuk előtt (átlagban 1300 órát), mint a magyar 29-esek legöregebbike (1280 1325 óra), az egy dolog. Az már nagyobb baj, hogy tényleg nem lehet tudni, hogy összesen hány repült óra a gép élettartama. Összehasonlításként: Az F-16A-é 4000 óra (évi 100 repült órával számolva 40, 200-zal 20 év), de ezt később 6000, majd 8000 órára emelték (ehhez nagyjavítani kell őket), az F-35 program csúszása miatt a gépek egy részénél ezt 12000 órára (magyar körülmények között ez ~120 év!!!) emelik. Az amcsi törvények szerint az élettartam 75%-nál (3000 óra) öregebb gépeket átadhatják ingyen a szövetségeseknek, persze ezeket fel kell újítani. 

Mondhatjuk, hogy a a koldusszegény hollandok 1980-2020 között ugyanazt a gépet (F-16) használják, mi gazdagok, 79-97-ig a MiG-23-ast, 1993-2010-ig a 29-est, 2006-2016 között a Gripeneket vettük, de még maradt 4 év, és komolyan, nem vagyok biztos, hogy a gépek kihúzzák ezt, nekünk még lehet, h kell egy negyedik típus. A szintén hülye lengyelek (akik most vettek 48 F-16-ost) nem voltak restek a MiG-29-eseiket felújítani, ezek a gépek jelen állás szerint 2029-ig repülnek náluk. Ja, persze a mi 29-eseink pár évvel fiatalabbak.

Az élettartamot befolyásoló, de részben a fegyverzethez kapcsolódó probléma szárny (ami a mi gépeinken nem új gyártású) flatteringre való hajlama. Ez egy rezonancia-jelenség, a szárny, ha megremeg, egy kicsit elcsavarodik, a menetszél belekap, így tovább csavarja, visszacsavarodik, megint belekap, stb, a remegés csak lassan csillapodik, a fárasztó igénybevétel alapesete. Emiatt 300 óránként a szárnyat át kell vizsgálni. Szerencsére ez csak egy konfigurációban jelenik meg: az AIM-9 Sidewinder rakétákat, a törővégi indítósínen hordozva. Természetesen mi megvettük ezt a rakétát (Mivel a Gripenen akkor nem állt más rendszerben), és csak oda függesztjük, ahol a legtöbbet ártanak, a törővégre. A kettes csomópontra is lehetne őket függeszteni, (pl a cseheknél így használják), de a magyar virtus, az más.

Apróság, de a MiG-29-esek R-73-asai nagy szögeltérítésű (high off-boresight, azaz nem csak pont a gép előtt, hanem kicsit mellette repülő célok elleni) indításra is alkalmasak voltak, a Sirewinderek nem, ez műszaki szempontból visszalépés.

Apróság, de nemzetközi hadműveletben történő részvétel előtt a légi utántöltés gyakorlása mellett gyakorolni is kellene. Gripenjeinknek, ha jók az infóim egy külföldi gyakorlatot terveztek, a Tiger Meet-hez kapcsolódóan, itt eredetileg eredetileg négy, majd csak két géppel jelennénk meg, de volt, ahol megszellőztették, h ezt is törlik.

A fegyverzetről annyit, hogy, mivel a Gripent senki sem rendszeresítette (mióta megrendeltük, az F-16-ból többet adtak el külföldre, mint a Gripen teljes aktív példányszáma) csak kevés fegyvert integráltak, gyakorlatilag a svédektől függ, hogy mit veszünk a gépekhez, ők meg a hidegháborús készleteket élik még fel egy darabig, emiatt mi gyakorlatilag muzeális (az se kizárt, hogy már nem gyártott) fegyvereket veszünk, szó szerint a gyűjtőknek szánt darabáron. A cikkben írt AGM-65 Maverick ára a szaksajtó szerint 60-25k USD, mi potom 400k/db áron vettük őket. A korszerűbb, sokkal potensebb JDAM-kitek ára, amiket ma használ egy épelméjű légierő, 35-70k USD. Tizedár.

Ilyen embert próbáló körülmények között egy dologra maradt energia: az önünneplésre. A MiG-29-esek kivonására, vagy a Gripen-program félidejében volt üzemanyag majd a teljes flotta (12 gép) emelésére, nagy kár, hogy ezt senki nem láthatta, mert az események szinte a teljes sajtó (benne a szaksajtó) kizárásával történtek, mínusz persze az aktuális haveri médiumok. A hozzáállásra jellemző, hogy úgy volt, hogy a 29-esek utolsó készültségi napján emelték volna a gépeket egy utolsó repülésre, de amikor ez kitudódott, lefújták a banzájt, a szpotterek meg fagyoskodhattak a -10 fokban. (Angliában a Harrierek kivonása előtt jó előre pontosan megjelölték a búcsúrepülés idejét és útvonalát) Az aznapi pilótának épp szülinapja volt, nem valószínű, h Kecskeméten bulizták ki, h ne kelljen repülni.

Nekem úgy tűnik, hogy a teljes hírzárlat, a közérdekű adatok (hadrafoghatóság) visszatartása miatt nincs kényszer a minőségi munkára, ehelyett arra optimalizálnak, ami alapján értékelik őket: a showbizniszre. A miniszteri látogatásokra, a Kecskeméti repülőnapra (ami most már tényleg Európa egyik legjobbja). Ennyi, így első blikkre, ezt kellett volna, h az indexben leírják.

s hány ilyen posztot lehetne írni - szinte az összes témában…

És most próbáljon okos lenni az ember. A MIG-29-esek idejében meg arról lehetett csak olvasni, hogy nemtudomhány donor gép kell ahhoz, hogy a maradék állományt repülésre alkalmas állapotban tudják tartani.... Erre kellene igazából JÓ politikusokat oktatni kinevelni, hogy az atomerőmű, vadászgép, szuperkórházak, gyógyszertámogatás,  energiafüggőség, adóbürokrácia ügyekben ne mindig a legrosszabb marketinglobbistát sikerüljön kiválasztaniuk, akihez aztán tűzön-vízen át ragaszkodnak "szakmai" alapon. Na ideje félbrednem.

Reblog if you need this... Message me now on Google chat Goddesssonia974@gmail.com

Nálunk a covid előtt volt szokás, hogy a szülinapos! hozott be házi sütit, házi cukrászdát az ünneplésre, így végül egy évben csak egyszer volt feladat, utána lehetetett potyázni.

Poll a munkatársi ajándékokról.

Na, poll az nincs, mert akkor mindenki az én valamelyik véleményemet fogja beklikkelni, de ehelyett inkább kíváncsi vagyok a ti véleményetekre vagy szokásaitokra azzal kapcsolatban, hogy hogyan látjátok a munkatársi apró "kedvességeket". Például, ha valaki vesz a többieknek egy jégkrémet, egy csokit, kis nasikat, és behozza a munkahelyre, körbeosztogatja. Ezzel kapcsolatban az én véleményem az, hogy ez nem munkahelyre való "kedvesség". Egy külön batyusbálon, összejövetelen, csapatépítőn elmegy, ha viszel otthonról valamit a többieknek, de nem való munkahelyre egy szokványos hétköznapra az ajándékozgatás. Az ajándékozónak nyilván nincs vele semmi különösebb szándéka, mint a kedvesség, de sajnos ez körbeajándékozást szül. A többiek úgy fogják érezni, hogy hasonló nagyságrendben nekik is meg kell ajándékozni az ajándékozót és a többieket. Hiszen "illik" visszaajándékozni. (Sőt, létezik olyan rossz emberi tulajdonságra is példa, amikor az ajándékozó érezteti, hogy ő is elvárja, hogy más is meglepje néha.) Az ajándékozás egy munkahelyen rákényszerít másokat arra, hogy ők is vegyenek valamit a többieknek. És ebben érzem az ajándékozás tapintatlan részét. A munkatársi kapcsolat nem baráti kapcsolat. Nem szabad összekeverni a kettőt. Míg egy barát anyagi helyzetével tisztában lehetünk, egy munkatárs pénztárcájában vagy anyagi hátterében nem vájkálhatunk. Nem tudhatjuk, hogy mindenki megengedheti-e magának, hogy kiadjon 3-5 ezer forintokat akár hetente a körbeajándékozásra. Ha valaki elkezdi a körbeajándékozási folyamatot, más is kényszerítve lesz arra, hogy folytassa, és esetleg az utolsó forintját is erre költse. Ergo a munkatársi ajándékozgatás végeredménye egy másra nem odafigyelő tapintatlanság lesz, akkor is, ha nem ezzel a szándékkal indult. Ezért nem vagyok a munkahelyi ajándékozgatás híve. Ti hogyan látjátok?

loszerafina:

való utazás után mélységes emberutálat lesz úrrá rajtam.

Node Győr felé vagy Ferihegyre egy ilyenre is felpattanhatsz.

A màv-val

felvagott:

everywherewithhelicopter:

Eddig azért ez A Kép.

nem lennék líbiai…

Ilyen egy jólmenő értékesítési vezető is.

„Gyurcsány Ferenc teljesen lemásolja Orbán Viktort” – mondta lapunknak Münnich Iván agressziókutató-pszichológus, annak kapcsán, hogy a bukott szocialista kormányfő számos vonatkozásban utánozni látszik Orbán Viktort. Ismeretes, hogy mostanság Gyurcsány Orbán „őszödi” jellegű „lelepleződéséről” ír, ahogyan az is feltűnő: ugyanolyan típusú kisbusszal kezdte az országot járni, mint a jelenlegi kormányfő. Tudvalevő, hogy Gyurcsány a polgári piknikek helyszínén, Kötcsén vett magának nyaralót, az pedig egyértelmű: az egykori szocialista vezér a baloldalon a Fideszhez hasonló gyűjtőpártot kíván szervezni. Lapunk felvetésére, hogy mindez a véletlen műve-e, Münnich Iván úgy reagált: Gyurcsány Ferenc kétségbeesett ember, aki tájékozódik, és próbál mintákat találni. És annál talál, aki nála tehetségesebb, aki sokkal többet tud az életről, Gyurcsány ezt a tehetséget pedig irigyli – hangsúlyozta a szakember. Münnich úgy véli, Gyurcsány Ferenc bizonytalan személyiség, aki keresi a támpontokat, ide-oda kapkod, miközben mindenáron sikerorientált. Ám céljait azzal a technikával vélhetőleg nem éri el, hogy leutánoz másokat, az ilyesmi ugyanis nem szokott sikeres lenni – jegyezte meg az agressziókutató-pszichológus.

Münnich Iván pszichológus kifejti, miért majmolja egykori riválisát a bukott miniszterelnök (via markoferko)

ivan kotreblog

Ez az ember ügyészségi szakértő akar lenni a Gyurcsány elleni perben.

mrpelevin:

az új alkotmányról kérdeznek, igazából a teljes kérdéssort idemásolhatnám akkora LOL, de inkább nem :D

Igazi mestermunka, ennek hatására kurvanyáztam írásban életemben először. Persze a napjaink történelmi kontextusa is sokat számít.

LEVELET KAPTAM SZÁJERTÓL ÉS SZILIKATITÓL!!!!!! MADEMYDAY!!!