kukanyul:
doki: jól van?
én: jól
doki: tavaly óta valami változás?
én: nincs
doki: szép a körömlakkja
én: köszönöm
doki: viszlát
én: viszlát
(ja még megpróbálta megmérni a vérnyomásom, de szarakodott a gép, úgyhogy beírta a tavalyit)
Kísérteties hasonlóság az esetemben is. Csak nekem még volt egy próbatétel, mert pont előttem bemegy egy teljesen ismeretlen, de kizárásos alapon csakis kolléganő. Nevezettek fél órán át szívélyesen beszélgetnek, majd távozáskor a nyitott ajtóból még elhangzik egy mondatfoszlány valami fényterápiáról.
Hiába szépíted, most már tudom hogy te voltál, és dokinővel:)
A tüntetésen találkoztam két barátommal, akiket rég nem láttam, úgyhogy végiglocsogtuk az utat. Jó humoruk van a Pétereknek, így elég vicces volt az egész gyaloglás. Kicsit persze olyan, mint a temetéseken amikor a hátsó sorban szórakoztok, és a zsebkendőbe fojtott nevetésedről azt hiszik, hogy sírás, csak mi elöl vittük a zászlót. A gyaloglás és a beszédek hossza is pont elegendő volt. Amikor kezdtem összefagyni, befejezték, kész, lehetett hazamenni. Pont bent volt egy busz a megállóban, amin volt fűtés, úgyhogy kiolvadtam mire leértünk a hegyről. És pont elértem a fornettisnél a zárórai 50%-os akciót, de meg még úgy körbe lettem udvarolva, hogy az egy hétig elég. És 2000 forintért egy kazalnyi mindenfélét vettem. (nem eszem meg mind) A kisbotban pont az utolsó laktózmentes tejet hoztam el teljesen normál áron. A kutyák már nyakörv nélkül sem ugatnak, ez az ugatás gátló nyakörv egy remek dolog, tök cukin kussban voltak és csak akkor örültek amikor beléptem. Úgyhogy most mindenféle finom dolgokat vacsorázom, koffeinmentes kávét iszom, filmet nézek és nagyon elégedett vagyok az életemmel.
Persze, amikor jöttem hazafelé, mindennel felpakolva és nagyon kis elégedetten, akkor az járt az eszemben, hogy meg kell becsülni minden jó pillanatot, mert bármikor el lehet veszíteni. Egy nap szétbombázhatják az egészet és nem leszel más, csak statisztikai adat. Senkit sem érdekel, hogy élhettél volna még. Értünk ki menne ki tüntetni? Ha ilyen köcsög ország maradunk...
Ha az asszonyállat/falu bikája nem egyben fogyasztja el a bonbont, hanem félbeharapja vállalva ezzel minden következő nehézséget, akkor ez egyrészt hosszabb élvezetet biztosít, másrészt jelzésértékű a továbbiakat illetően.
3 különleges bonbon van a hűtőben
a mai randin kapta volna meg a hölgyemény
mrpelevin:
az új alkotmányról kérdeznek, igazából a teljes kérdéssort idemásolhatnám akkora LOL, de inkább nem :D
Igazi mestermunka, ennek hatására kurvanyáztam írásban életemben először. Persze a napjaink történelmi kontextusa is sokat számít.
napifix:
És 2011. január 1-je óta egyetlen újságírót sem rabosítottak…
Én néha reménykedem, hogy idővel csak lesz egy Deep Throat a fideszben, vagy valami véletlen folytán még él és dolgozik egy magyar Günter Wallraff, és lassan befejezni készül nagy művét.
The boss has arrived ...
ka-steve:
Gpoys. Mostanában valamiért rendszeresen vágókép vagyok híradókban, pusztán ezt nem szoktam csakúgy kiposztolni.
De ismét, sokadik alkalommal volt szerencsém részt venni egy eseményen, és aztán (illetve ebben az esetben: közben) a TV-ben látni, mennyire semmi köze nincs a média beszámolóinak ahhoz, ami van, és erről mindenképp írni akartam.
A különböző híradásokban nagyjából az jött le, hogy itten az LMP és külföldi gazdag támogatója (“akit kerestünk, de szombat lévén nem értük el” by HírTV) kezükben tartva a teljes külföldi médiát lejáratják országunkat.
Tényleg durva látni, amint emberek először szembesülnek ezzel. Azzal, hogy kint volt x TV-stáb, készítettek felvételeket, megkérdeztek embereket, akik elmondták, miért vannak itt. Minden lehetőség adott, hogy egyszerűen fel legyen véve és le legyen adva, hogy van egy roma közösség, akik ronggyá parázták magukat amiatt, hogy fegyveres kiképzést szervez egy militáns csoport gyerekeiktől szó szerint pár méterre, ezért a gyerekeket az asszonyokkal elküldték, ők meg pár odautazó civil segítségével földnapi faluszépítő hétvégét tartanak, jelezvén, hogy ők már nem hajlandóak elmenekülni, és nincsenek is egyedül. Semmi köze nem volt az LMP-nek az egészhez (sem nyíltan, sem titokban), semmi holokauszthangulat nem volt, egyszerűen sok ember megfogta a munka végét és két napig azon dolgozott, hogy jobban nézzen ki a település. És nem, ebből semmi nem jelenik meg. A véletlenszerűen kiválasztott emberekkel készített interjúk nem jelennek meg, amiből mégis megjelenik egy mondat, az úgy van kivágva, hogy véletlenül se utaljon semmi ilyesmire. Az éppen lepihenő emberek “vannak, akik mégsem dolgoznak, csak beszélnek róla, hogy munka kellene” narrációt kapnak.
Engem nem lepett meg a dolog, láttam már ezerszer, sőt, igaziból engem az ezzel kapcsolatos tapasztalat tett aktivistává, bár az még nekem is újdonság volt, hogy éppen ebben a pillanatban vagyok ott a még zajló eseményen, amiről beszámol a TV, és egyszerre látok helyben egy létező, valódi valóságot, és a TV-ben egy milliók számára létező, erre még csak nem is emlékeztető, teremtett valóságot. Ami viszont döbbenetes volt, az a többiek döbbenetét látni. Hogy nem egyedül vélem azt, hogy itt valami nem stimmel, hanem közös tapasztalatunk az egyidőben létező, közvetlenül és tévén keresztül látott világok közötti különbség.
Közben amúgy tökre megérné beszélni arról, hogy mi értelme van egy ilyen programnak (egyrészt semmi, másrészt meg nagyon sok), mi lesz pár nap múlva (hajajj), vagy bármiről. De nem lehet, mert az a valóság, amit láttam, megtapasztaltam, az hivatalosan, a média közvetítése szerint nincs, nem létezik.
Én amúgy a szolidarizálás mellett főleg pont azért mentem, hogy saját szememmel lássam a dolgokat, beszéljek a helyiekkel, meg hogy egy napig hasznos fizikai munkát végezzek a gép előtt pötyögés helyett. Takarítottam ki csatornát eső hordta törmelék közé beállt félméteres szmötyiből, meg gyűjtöttem szemetet patakban gázolva. Semmi különös, de munka volt. Hallottam sokakat sok mindenről beszélni, fehéreket, cigányokat, tucatnyi posztot tudnék írni róla, ezt most kihagynám, egy epizódot említenék csak meg (és halál hidegen hagy ha bárki munkverásnak gondolja).
Végeztünk a csatorna kiásásával/lapátolásával. Mutatom az előzetes elvárásaimnak megfelelően féltucatnyi vérhólyagos tenyeremet a helyi kamasz srácoknak, akikkel együtt dolgoztunk. Ugyan nem itt laknak (rokonnál, szomszéd faluban), nem itt élnek (a legközelebbi koleszban, azaz egy órányira lévő településen), de jöttek segíteni. Mutatják ők is a tenyerüket, mint a beton, évek nehéz fizikai munkájának nyoma. Gyári munkás, háztájizó nagyapámnál láttam ilyet, ők viszont 16 évesek ha lehetnek…
akiraly:
reg nem lattam ennyire szanalmas dolgot, pedig
Valamit nagyon elbokszoltál hogy nem te lettél a főszerkesztő, amelett hogy arányérzéked 0.