“Halvány lila fingom nincs róla, hogy mit érzek iránta… Hogy mi ez az egész… Totál össze vagyok zavarodva. Úgyhogy betudom annak, hogy tinédzser vagyok és túltengenek bennem a hormonok…”
—
“Nehezen bizok meg emberekben.. És erre a válasz a múltban van.”
— (via in-june-1999)
Valamiért te lettél számomra az az ember akinek már egy mosolya is nagy hatással van rám. Ne kérdezd. Akárhogy próbállak kiverni a fejemből egyszerűen nem megy. Nem tudok nem felfigyelni rád ha megjelensz a közelemben. Nem tudok teljesen közömbösen viselkedni. Talán te vagy számomra az igazi. Csak egy ember a tömegből másoknak de nekem AZ ember a tömegben. De ne is tagadd. Te kezdted. Te hívtad fel magadra a figyelmem. Es talán életem legnagyobb hibája volt, hogy akkor és ott oda néztem. Rád. Talán életem legnagyobb hibája mert sohasem leszel az enyém. És azóta is téged kereslek mindenhol. Mindenhol és mindenkiben. Ó igen, meg sem próbálom tagadni. Beléd szerettem.
- Az üzenet, amit soha nem fogok elküldeni neked
“Az a bizonyos erzes Mikor vele vagy es semmi es senki mas nem tudja elterelni rola a figyelmed. Mikor talalkozas elott a hasad gorcsbe randul es mikor meglatod a szived ezerrel ver mint ami ki akar ugrani a helyerol. Mikor a szemebe nezel es olyan mintha almodnal. Amikor megoleled ugy erzed nem fogod tudni elengedni. Mikor csak nez rad es te azon agyalsz, hogy lehet valakit ennyire szeretni. Mikor elbucsusztok es mar akkor megol a hianya. Mikor nem ir orakon at mert dolga van es te aggodsz nincs-e baja es kozbe annyira hianyzik mint meg soha senkisem. Es az a pillantas amit nem tudsz kiverni a fejedbol. Az a pillantas erte el mind ezt. Az a pillantas tanitott meg ujra szeretni de oruletesen.”
—
Láttam a szemedbe, ahogy rám néztél. Csak az alkalom nem volt jó, és talán nem is voltál elég bátor. De láttam, hogy akarsz.
Szeretném ha itt lennél most velem.
“Milyen furcsa, hogy annyit gondolsz valakire amennyit csak akarsz, neki pedig fogalma sem lesz róla.”
—
193 posts