Ha Majd Rádzuhan A Vöröslő Hajnal

Nézz magadra.

Nézz rám.

Kinek fáj jobban?

Fáradt szemeiben még ég a remény

Az aranyhídról a mélybe szédültem

S ott egészen elvesztem

Még várok, bár reszket egész lényem

Valami hangra, valami fényre

Még mindig túl sokszor kapom magam azon

Hogy újra végigtáncolok minden szavadon

És bárcsak el tudnék szakadni

De engem nem lehet megmenteni

Megszakadt, vérző gondolatok

Kiszórnám mindet eléd

Hogy lásd:

A szavak néha késként vágnak

Úgy érzem, mindent megtettem,

A harc talán nem ért semmit sem.

Láthatod, mennyit szenvedtem,

Édesem, kérlek, ne teszteld le

Mesterien értesz ahhoz, hogy széttiporj mindent, amiért lelkesedem

Néhány dolgot el kell felejtsek és meg kell bocsássak, ha tovább akarok élni

ha meg akarom menteni az életem

Nem látok ki a télből

Az összes pehely könnycsepp

Fuldoklom a fénytől

Van olyan dolog, ami attól szép, hogy nem lehet a miénk