Fojtogató Jelenlét

Van olyan dolog, ami attól szép, hogy nem lehet a miénk

Aztán megint gondolok rád

Mosolyra görbül a szám

Annyira szeretlek, hogy az már fáj

Arra nézek, merről a hangját sejtem

Remeg a testem

Finoman átfogom a vállam

Mintha még rázna az áram

Azt hittem, tudok repülni

Pedig valójában zuhantam

Honnan tudod, hogy vége?

Amikor jobban szereted az emlékeket, mint azt, aki előtted áll.

Nyugtatót kaptam

Nyugtalanul aludtam

Annyira, de annyira vagdosni akarom magam..

A karcolt seb vörösen ég,

Az élet néha nagyon nem szép,

Amíg fogja a kezem a sötétség,

Nem lehetek egészen tiéd.

Túl fiatal voltam ehhez a fájdalomhoz

számítottam rá

mégsem tettem semmit, hogy ne történjen meg