Rá Kell Már Jöjjek,

A világ hatalmas hibája vagyok, érzem

Elrejtőznék, mennék, hisz félek

Csakhogy ne kelljen neked ezt az arcot nézned

Ezt, melyet kifárasztott a gyötrelem

Rossz tükörből visszanéz rám egy förtelem

Hallom a hangom és csak folyik le a könnyem

Remegve tántorgok a meghasadt föld repedésein

Megállok, zokogva nézem a hegeim

Nem érzem a saját lépéseim

Nem várom, hogy megértsd,

Hisz tudom, hogy azt nem lehet.

azt várom, hogy ne féltsd,

De mégis mentsd az életed.

Az ágyad szélyén ücsörög a kényszer,

akinek a sikolyait hallgatod az éjjel.

Ha egyszer is megsejti, mit érzel,

Nem menekülsz, utolér a véged.

Nem kell egy ember arra, hogy szenvedéssé tegye minden napom.

Meg tudom ezt csinálni én is

Szoríts jobban magadhoz

Szoríts, mint a kést a nyakamhoz

I showed so many signs and never understood why no one saw I was struggling

What I didn’t realize was that no one ever actually cared.

Már nem érdekel, hogy jól leszek- e

Magamról rég lemondtam

Ez az első könnycsepp

Vajon hány lesz még?

- Merre kell fordulni? - kérdeztem, és fordultam el a rossz irányba.

Bólogat, bólogat, bólogat

nem kiabál, nem akad ki,

nagy levegő…