Az árnyékom még lopódzik utánad
Éjjelenként bekúszik a szobádba
És a plafonról lelógva
Rója ezen összetört sorokat
Nem értheted, ez rajongás
Vagy inkább reménytelen koslatás
Pedig valaha követtük egymást
A fájdalom újra magához szólít
Minden este a fülembe ordít
Sötét, üreges, fájó hideg
Elmenekülhetsz, de minek?
Én nyomorult
Kit az élők kivetettek
S nem fogadnak be a holtak
Átszöktem egy másik világba
Ahol már senki sem bánthat
felfogsz az esésben
majd le is löksz újra
lehet, a plafonról lógok, de így többé nem vagyok alattatok
144 posts