Az A Gecinagy Helyzet Hogy Szivesen Lennék Azariah Puskása. Telelőném Szegénykémet Hátulról.

mennyire vicces belegondolni hogy mennyivel masabb is lehetne az eletem mint ez a szarszakadek szelen setalgatas es aggodas hogy mikor lose it all

Egyre többet gondolok arra, hogy mennyivel konyebb lenne nekem es mindenkinek ha mar nem lennek. Vege lehetne ennek a szenvedesnek. Nincsenek barataim, nem talalom a helyem sehol, nem ulok le enni, nem nevettem oszinten egy jot evek ota, egyre csak azt erzem, hogy robbanok le, ezen az insomnia sem segit, nem tudok lefekudni aludni normalisan az agyba, nincs egy napi rutinom es nem erzem hogy barki is igazan szeretne vagy kivancsi lenne ram. Egyszeruen ugy elvagyok veszve ahogy csak lehet. Harcolok meg nyomom de mi a faszomnak? Hogy kijojjon meg par zene amit hude elek vagy meg tobb programon vegyek reszt ahol nem erzem jol magam es igazabol olyan emberekkel vagyok akiket nem is erdeklek? Meddig toljam meg ezt az egeszet? Maganyos vagyok egyedul vagyok es nem latom a kiutat

annyira szorogtam az elmult időszakban, hogy az állkapcsomat ugy szoritottam, hogy letort a fogam

Vajon miért érzem azt, hogy itt a vége? Nem bullshitelek jövőképről meg a spanjairól, de valahogy azt érzem, hogy ezt már nem lehet tovább csinálni és nem is tudom elképzelni. És nyugodt vagyok ami furcsa. Mármint bordiként azon is felbaszom magam, hogy tul sokszor baszom fel magam.

Vagy lehet ez a fordulópont és most kezdem az igazan healingelést. Ahhoz nem kéne egy kis erő? Amiből annyi nincs bennem, hogy bemenjek a teraszról és elinduljak dolgozni. El fogok késni ma is.

az elöbb hallottam valami zajt a lakásban, és csak tök nyugodtan odaszóltam, hogy meg se próbáld, pszichopata vagyok, ne kezdj ki velem mert addig ütlek amig bele nem halsz és viccesnek fogom találni.

ha betörö, ha szellem: it’s gone

még mindig nem tudok az ágyamban aludni. nem találom a helyem és nem érzem otthon magam. talán még a saját testemben, fejemben sem érzem itthon magam.

egyre ritkábban sirok és elképesztően érzéketlen lettem mindenre és mindenkire.

olyan mintha az agyam sirna és nem tudom mi lenne ami leállitaná vagy mi lenne ami segiteni tudna rajta.

lehet azért próbálom figyelmen kívül hagyni jeffrey dahmer red flagjeit mert finally a men who think i’m a snack baby.

az a nagy helyzi, hogy szerintem az euphoria ket kulon evadaban jartunk es egy teljesen masik cselekmenyszalon haladtunk elore. Es ott tartunk ahol a sorozat. vege van de meg sincs. mi lesz ebbol?

pontosan olyan érzés ez, mint amikor bepakolgatsz minden fost a liked songsba spotyn és rámész a shuffle playre es nemtudod leállítani.