azt hiszem azt fogja jelenteni a továbblépés,
hogy nem fogom elsírni magam
minden alkalommal, amikor megemlít valaki téged
a Halállal kézen fogva
sétáltál a végtelenbe
adventi naptár
15. ablak
emlékszem a mosolyodra, amikor kinyitottad az ajándékaidat
néha a barátok olyanok, mint a víz
kifolynak az ujjaid között, eltűnnek,
visszacseppennek a folyóba, ahonnan jöttek
de talán az igazi barátaid benned élnek,
nem véletlenül van a tested több, mint fele vízből
mindig utáltad a szilvesztert,
helytelennek tűnik ünnepelni
végtelen álomba merülve
kapkodtam a levegőt
és törtem a felszínre
a legszomorúbb dolog, amit valaha tapasztaltam a halálod után történt pár nappal
aludtam és rólad álmodtam, hogy haza jöttél és azt mondtad tévedés történt,
majd azt mondtad aludjak vissza én pedig megtettem
nem sokára szólt az ébresztő
felkeltem és kerestelek
de mindent csak álmodtam