Bármit Megadnék Azért Hogy Valaki Megbecsüljön Engem

Felajánlottam neked a holdat…

És te választottál egy villanykörtét..

Remélem kiég.

Sok volt ez az év, sok volt.

Mert lelkem kertjéből ki kell kapálnom a hozzád fűződő érzéseket

- kopárság

Bármennyire is fáj, de remegő kézzel is becsukom az ajtót. Avval a tudattal, hogy tudom van kulcsod és reménykedni fogok, hogy egyszer be is jössz azon az ajtón.

De most inkább becsukom. Megkaptad a karmad ahogy én is. Visszatalálasz-e hozzám egyszer nem tudom és kívánom bár ne érdekelne. De tudod még mindig érdekelsz, még mindig bánt, hogy az utolsó ölelésünk oly hamar véget ért. Más lettem én is ahogy te is, s még mindig rád vágyom. Százszor elmondtam mennyire sajnálom amíg te egyszer sem kértél bocsánatot. Én igyis megbocsátottam.

Valahol mélyre ma eltemetem a vágyat utánad, majd ha bejössz az ajtón talán elotor újra. Addig is itt leszek, s várlak.

Annyira szerettelek, hogy még akkor is, amikor megbántottál, megpróbáltalak megérteni.

Egy nap még azt hiszed, hogy nem tudsz nélküle élni.

Aztán idővel azon kapod magad, hogy már csak pár zene, amit átpörgetsz és néhány utca, amin többé nem sétálsz keresztül

Neked hiányzik, és sírsz érte,

neki pedig eszébe sem jutsz, nem is gondol arra, hogy szenvedsz- e miatta.

Mert hagytam, hogy a boldogságom legyél,

és itt hibáztam.

100

—- Mindig fáj, csak éjszakánként valahogy sokkal jobban..

Az emberek elmennek,

de ahogyan elmentek,

az mindig megmarad.