Neked hiányzik, és sírsz érte,
neki pedig eszébe sem jutsz, nem is gondol arra, hogy szenvedsz- e miatta.
Bármennyire is fáj, de remegő kézzel is becsukom az ajtót. Avval a tudattal, hogy tudom van kulcsod és reménykedni fogok, hogy egyszer be is jössz azon az ajtón.
De most inkább becsukom. Megkaptad a karmad ahogy én is. Visszatalálasz-e hozzám egyszer nem tudom és kívánom bár ne érdekelne. De tudod még mindig érdekelsz, még mindig bánt, hogy az utolsó ölelésünk oly hamar véget ért. Más lettem én is ahogy te is, s még mindig rád vágyom. Százszor elmondtam mennyire sajnálom amíg te egyszer sem kértél bocsánatot. Én igyis megbocsátottam.
Valahol mélyre ma eltemetem a vágyat utánad, majd ha bejössz az ajtón talán elotor újra. Addig is itt leszek, s várlak.
Akkor van vége egy kapcsolatnak, amikor már csak a rosszra tudsz visszaemlékezni
Talán az "örökké" az emlékeknek szól, nem embereknek.
100
—- Mindig fáj, csak éjszakánként valahogy sokkal jobban..
-Csukd be az ablakot, ami fájdalmat okoz, tök mindegy mennyire szép a kilátás
-nem vagyok rá képes. Minden alkalommal, amikor próbáltam, megakadt és nem akartam eltörni
- már eleve törött, ideje ablakot cserélni...