Az élet Ment Tovább, De Már Soha Többé Nem Volt Ugyanaz.

Megtanultam, hogy hol van az a pont, ahol érdemes elengedni valakit.

Mit ér egy élet?

24.11.14.

Felgyulladnék azért, hogy lelkem lelke mellett maradjon.

Lassú kínok közt ölő mérget innék azért, hogy akarjon.

Pillanatnyi érintéséért lemészárolnék egy egész világot.

Széttörnék, hogy szeressen és szívemből köpném a szilánkot.

Élnék azért, hogy legyen ki támassza ha dőlne.

Ha csak bőrön taposhatna fejemet hajtanám a kőre.

Könnyet innék hátra lévő életemben, ha ez lenne a boldogsága kulcsa.

Épülő lépcső lennék minek célja az ő élete csúcsa.

Hiába próbálsz megértő és elnéző lenni, van az a pont ahol és amikor már nem lehet.

Mert lelkem kertjéből ki kell kapálnom a hozzád fűződő érzéseket

- kopárság

Ha nem törsz össze romokig mikor véget ér, akkor sosem volt szerelem

Apukám volt az első férfi, aki össze törte a szívem.

Bármennyire is fáj, de remegő kézzel is becsukom az ajtót. Avval a tudattal, hogy tudom van kulcsod és reménykedni fogok, hogy egyszer be is jössz azon az ajtón.

De most inkább becsukom. Megkaptad a karmad ahogy én is. Visszatalálasz-e hozzám egyszer nem tudom és kívánom bár ne érdekelne. De tudod még mindig érdekelsz, még mindig bánt, hogy az utolsó ölelésünk oly hamar véget ért. Más lettem én is ahogy te is, s még mindig rád vágyom. Százszor elmondtam mennyire sajnálom amíg te egyszer sem kértél bocsánatot. Én igyis megbocsátottam.

Valahol mélyre ma eltemetem a vágyat utánad, majd ha bejössz az ajtón talán elotor újra. Addig is itt leszek, s várlak.

-Csukd be az ablakot, ami fájdalmat okoz, tök mindegy mennyire szép a kilátás

-nem vagyok rá képes. Minden alkalommal, amikor próbáltam, megakadt és nem akartam eltörni

- már eleve törött, ideje ablakot cserélni...

Mindegy mennyi időt fektettél bele, ami egyszerűen nem müködik el kell engedni.

Soha ne mondj túl sokat magadról, mert ne feledd, az irigység pillanataiban a vak látni kezd, a süket hallani, a néma pedig beszélni